2016. január 17., vasárnap

Screenshot, az új barátom

Nemrégen egy prezentációt kellett tartanom a saját pályafutásomról és a cégem eddigi 15 évéről. Feldobott a dolog és kissé nosztalgikus hangulatba kerültem, amikor átgondoltam azokat régi projekteket, sikereket, kudarcokat, eseményeket, amiket majd fel fogok idézni.
Ahogy raktam össze a ppt-t, fokozatosan döbbentem rá: szánalmasan kevés képanyagom van, és azok is leginkább csak az elmúlt pár évből!



Pedig fel sem merült hogy ez gond lesz, hiszen az archívumaimban szinte minden megvan: régi forráskódok, adatbázisok, levelezések, még az Outlook Express mailbox fájlok is le vannak mentve, sőt a FidoNet leveleim is ott vannak valami Xenia bináris állományban.
És nem érek velük semmit! Feléleszteni hatalmas meló lenne ezeket, már amelyiknél még egyáltalán lehetséges.
Egyetlen dolog van, ami gond nélkül túlélte az elmúlt 20 évet, ami változatlanul, kattintásra megnyílik most is: a képfájl.

A régi projektekről a képek most kicsit olyanok lettek, mint a hagyományos, filmes családi fotók: az néhány, ami előkerül, kincs. Sok mindenről meg egyáltalán nincs kép, pedig milyen jó volna most egy pillantást vetni mondjuk a 95-ben Turbo Pascalban készült alkalmazás UI-ára, vagy mondjuk a weboldal 2001-es változatára... és ezeket már soha többé nem fogom látni, hiszen annyit azért nem ér meg, amennyi melóba kerülne beindítani... és most csak kesergek, mennyire egyszerű lett volna akkor nyomni egy printscreen-t.

Ezért elhatároztam, hogy most már minden nap csinálok egy-két képernyőmentést az aznapi legfontosabb dologról, legyen az bármi. Ezeket a képeket eltárolom a családi fotók mellé, mert hát szégyen, nem szégyen, számomra semmivel sem kevésbé fontosak, érdekesek...

Csináljatok hát Ti is jó kis képernyőmentéseket, legyen mit mutogatni az unokáknak! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése